ÚJABB KÖZLEMÉNY

Kedves vagy nem kedves olvasók!!

Sikerült konstatálnom, hogy Dorci szomorú. És ha ő szomorú, akkor én idegbeteg vagyok.
Na szóval, az említett szomorúság oka nem más, mint ez a blog.
Ugyanis a kis nyomim azon pattog, hogy csak 2 komment érkezett a 8. részhez, ami rohadt kevés. Igen. Ő meg ugye tudniillik, mindent megtesz, hogy fasza kis részeket hozzon össze.
És én meg tényleg nem értem, hogy az emberek miért ilyen végtelenül lusták.
Ha egyszer elolvasod a részeket, feliratkozol, látogatod az oldalt, és a rész tetszik, akkor miért olyan nehéz rászánni 2 percet a drága idődből, hogy odabiggyessz egy rohadt kommentecskét.. még azt a szerencsétlen ellenőrző kódot, vagy mi a picsámat is kiiktattam, mert tudom, hogy rohadt idegesítő, és én is gyűlölöm bepötyögni.
Na most. Javítsatok ki, ha tévedek, de énszerintem ennek a blognak van 14 feliratkozója, és van olyan rész, amihez már 6 komment is érkezett..
Én az általam olvasott blogokhoz mindig írok kommentet, mert úgy érzem, tartozom annyival az írónak, hogy ennyit megteszek, ugyanis tudom, hogy egy komment egy bloggernek rohadt sokat jelent.

Szóval most aranyosan megkérlek titeket arra, hogy miután elolvastátok a részeket, legyetek oly' kedvesek, és biggyesszetek oda valami véleményfélét, mert drága barátnőmet nem szeretem szomorúnak látni.
Tényleg... nem tudom vele elhitetni, hogy az ember a blogot elsősorban saját magának a szórakoztatására írja... igen, benne van az is, hogy az olvasók véleménye meg etc..
Na, arra akarok kilyukadni, hogy tényleg... nektek csak pár percbe telik elküldeni egy komit, de neki ez nagyon fontos.. szóval remélem, hogy lesztek annyira kedvesek, hogy hozzájárultok nyomikám öröméhez. Mert tényleg nem tudjátok, hogy mennyire tud örülni egy-két kominak;)
Köszönöm hogy ezt elolvastátok, és remélem segítetek nekem boldoggá tenni eme blog csodálatos íróját:D

p.s.: bocsánat az indulatos mondatokért és a káromkodásért, csak csöppet felhúztam magam

p.s.2: ha továbbra sem látom a komik szaporodását, gondoskodok róla, hogy új rész nélkül maradjatok

figyellek titeket;):D pussz, Kingus /írótok nyomi barátnője/ .xxx

Chapter 8. ~ Half a heart

Sziasztok édeseim! :) Tudom, tudom azt mondtam, hogy a szünet végéig szüneteltetem a blogot, de összeszedtem magam, és megírtam nektek :) Remélem örültök neki :) Nem akarok sokat pofázni, csak annyit mondok - megint -, ne öljetek meg.xddd puszi, jó olvasást! :)

Jaj és majd elfelejtettem én hülye, hogy nagyon nagyon szépen köszönöm az (első!!!) díjamat Stella Dreamernek! Nagyon örültem neki (kár, hogy nem hallottad ahogy sikítoztam.xdd) !! xx

/Liam/

Reggel, amikor felébredtem, az ágyra néztem és keserűen tapasztaltam, hogy Niall már nincs mellettem. Nem is vártam mást, de azért kicsit rosszul esett. Kinyújtóztattam elgémberedett tagjaimat, és egy hatalmas ásítás közepette lecsoszogtam a lépcsőn. Legnagyobb meglepetésemre Alaana Es Holly már a konyhapultnál ültek és a kávéjukat iszogatták. Érdekes, gondoltam cinikusan amikor régen Alaanával jártunk, akkor még délben sem tudtam kirugdosni az ágyból. De most, hogy ingyen ihat és ehet nálam, hirtelen fel tud kelni korán. Pfff.

- Reggelt - dobtam le magam egy székre. Alaana és Holly unottan felém fordultak és elmotyogtak valami reggelt félét. Na, szép. - Niall? - kérdeztem. Alaana vállat vont. - Bővebben? - fordultam Hollyhoz.

- Utoljára akkor láttam, amikor kirohant a lakásból, és azt mondta, hogy elmegy bevásárolni. Bólintottam. - De elég rosszkedvűnek látszott - tette hozzá.

- Nocsak, talán gondok vannak a paradicsomban? - kérdezte gúnyosan Alaana.

- Fogd be - dörrentem rá. Hülye picsa - tettem hozzá magamban. A földet bámultam, és azon kaptam magam, hogy idegesít, ahogy a csupasz talpam cuppog a kövön. Nagyon ideges voltam. Szeretten volna már kibékülni Niall-el, csakhogy ehhez én egyedül kevés voltam. Hirtelem kivágódott a bejárati ajtó és egy ideges Niall trappolt be rajta. Lerúgta a cipőjét, kivágta a hűtőajtót, és nekiállt berámolni a cuccokat. - Szia Niall - köszöntem óvatosan. Sosem lehet tudni, hogy éppen milyen hangulatban van. Na jó, ez általánosságban rám volt igaz, de mostanában Niall is kezdett ilyen lenni...

- Csá - vetette oda. Oké... hát az már szinte biztos, hogy nincs jó kedve.

- Fantasztikus megfigyelés - mondta gúnyosan, amiből azt a következtetést vontam le, hogy sajnos hangosan mondtam ki az utolsó mondatot... Baszdmeg. Visszafordult a hűtőhöz és folytatta a pakolást.

- Figyeelj... beszélhetnénk később négyszemközt? - Visszanézett rám fapofával, és egy gunyoros mosoly közepette kijelentette, hogy nem. - Miért NEM? - akadtam ki.

- Mert nincs kedvem hozzá - mondta undokul. Hát jó. Félrelöktem a reggelimet, és felcaplattam az emeletre. Magamra kaptam a kedvenc melegítőmet, a fehér polómat és találomra kiválasztottam egy cipőt. Zsebre dugtam a pénztárcámat és a kocsikulcsot, majd leviharzottam a lépcsőn egyenesen ki a garázsba. Bepattantam a fekete Range Roverbe és gázt adtam. Fogalmam sem volt még, hogy hova megyek, de azt tudtam, hogy egy jó ideig nem megyek haza. Niall egy hisztis pöcs, amikor be van sértődve, Alaanáról és Hollyról nem is beszélve. Most a hátam közepére sem kívánom őket... Elhajtottam a helyi bevásárlóközpont mellett, és a folyó felé vettem az utamat. Nemsokára meg is érkeztem, majd kiszálltam és hangosan becsaptam a kocsiajtót. Leheveredtem a fűbe - nem, nem érdekelt, hogy milyen hideg a föld -, és rágyújtottam. Hanyatt dőltem a fűben, és... és elsírtam magam. Még úgy is ciki volt, hogy nem volt ott rajtam kívül senki. Fújtam ki a füstöt a számból, és közben folytak le a könnycseppek az arcomon. No comment. Olyan hangosan szólalt meg a telefonom a síri csöndben, hogy ijedtemben majnem felugrottam. Az ismerős dallam alatt Niall mosolygós arca nézett rám a telefonból. Nyeltem egy hatalmasat, és nagy nehezen megálltam, hogy ne vegyem fel. Most úgy sem tudnék mit mondani neki. Szégyenkezve vettem észre, hogy még mindig sírok, és hogy annyira remeg a kezem, hogy kis híján kiesett a kezemből a telefon. Fogalmam sincs, hogy miért, de hirtelen felugrottam, és a kocsihoz mentem.

Bekapcsoltam a biztonsági övet, és a könyvtárhoz (!!) hajtottam. Na jó, mentségemre szóljon, a könyvtár mellett volt az élelmiszerbolt is. Bementem a boltba, és bedobáltam minden hülyeséget a kosárba. Nem tudtam mit kezdeni magammal. Kifelé a boltból úgy döntöttem, hogy most már ideje hazamenni, mert pokolian fáztam. A könyvtár parkolója majdnem üres volt, mivel öt órára járt az idő. Az emberek a Wal-Martben vásároltak, vagy, már otthon voltak és vacsorát főztek. Nem gondoltam éppen semmi különösre, és ez mentette meg az életemet. Még épp idejében éreztem meg, hogy nagyfokú idegesség sugárzik felém egy másik agyból, ezért ösztönösen lebuktam. Közben szúrást éreztem a vállamban, majd égető fájdalmat, nedvességet, és egy hangos dörrenést is hallottam. Döbbenten tapasztaltam, hogy csurom vér a fehér pólom. A következő másodpercben elsötétült körülöttem a világ...