Chapter 2. ~ Bonyodalmak

Sziasztok cicák! :3 ♥

Sajnálom, hogy ilyen későn hozom a részt, de mentségemre szóljon, hogy nagyon zűrös két hetem volt... és még mindig beteg vagyok. szóval, ja. Fasza. Na mindegy nem pofázok tovább, itt van az új rész c: remélem tetszeni fog és várom ám a további véleményeket:3 puszi<3

/Liam/

Ebben a pár napban volt időm elgondolkodni Niall-ön. Hányingerem támadt, amikor rájöttem, mire gondolhatott, amikor azt mondta, hogy majd találok magamnak valakit. Nyilván észrevette, mennyire odáig vagyok érte: ő pedig nem akar hiú reményeket ébreszteni bennem... ezért nem lehetünk többek mint... barátok.

Hát persze hogy nem, gondoltam dühösen, könnyes szemmel – a könnyeket a hagyma rovására írtam. Hiszen én nem vagyok érdekes egy csöppet sem. Ő pedig az. Érdekes… és okos... és tökéletes. Rendben van, így is jó – bizonygattam magamnak – nem muszáj vele foglalkoznom ilyen sokat. Majd távolságtartó leszek. Ez az. Nem is akarok vele foglalkozni. Tulajdonképpen, találhatok magamnak egy lányt… vagy egy fiút, az mindegy, csak ne gondoljak Niall-re. Ha majd akar látni, akkor méltóztatik ide jönni, mert én ugyan meg nem látogatom – döntöttem el magamban. Engem nem fog senki sem nevetségessé tenni. De nem ám..! Még Niall Horan sem! Akármennyire is gyönyörű és tökéletes és ellenállhatatlan és... Elég! Nem gondolok többet rá...! Inkább elmegyek edzeni, hogy kiszellőztessem a fejem. Felrohantam az emeletre, bedobáltam az edzőcuccomat a táskámba a vállamra dobtam és gyorsan kiszáguldottam a házból. Úgy döntöttem, gyalog megyek. És akkor megláttam Őt... egy lánnyal. Elég khmm meghittem ölelkeztek. Be kell vallanom, az első gondolatom az volt, hogy megölöm a csajt. Meg akartam ölni. De aztán nagy levegőt vettem, és megpróbáltam nem elfelejteni, hogyan is kell lélegezni. Beszív, kifúj. Beszív, kifúj. Huuu. Halkan elsétáltam a másik irányba... inkább megyek a hosszabb úton, mint hogy el kelljen sétálnom mellettük. Nem... azt nem bírnám ki. Továbbra is ügyeltem rá, hogy szabályosan lélegezzek, és persze, hogy el ne tévedjek. Elég nagy kerülő ez az útvonal. De inkább ez mint a másik út. Túl sokat gondolkozok igaz? Bocsi, az idegeim teszik. Megpróbálok kevesebbet agyalni ilyeneken. Rágyújtok. Attól legalább megnyugszok. Lassan szívom, hogy elég legyen addig amíg az edzőterem elé nem érek. Már nem voltam messze amikor is egy csapat elém állt.

- Helló Payne – vigyorgott rám az egyik gyerek. Felvontam az egyik szemöldökömet. Nem értettem, hogy mer megszólítani a kis vakarcs; ezen a környéken nincs valami jó hírem... a legtöbb ember okosabb annál, hogy veszekedést kezdeményezzen velem. De úgy tűnik ez a példány nem elég okos hozzá.

- Helló – köszöntem végül hideg hangon. – Mit akartok?

- Payne Payne Payne. Nem beszélj így velünk ha jót akarsz magadnak.. – fenyegetett, mondhatom nem sok sikerrel, ettől még egy nyuszi se ijed meg..

- Óó most aztán nagyon megijedtem.. – csóváltam a fejem rosszallóan. – Na mondd mit akarsz nem érek rá egész nap – figyelmeztettem szemtelen hangon.

- A barátodat.

- Hogy mi?! – pördültem meg. Úgy éreztem, mintha egy jégtömb csúszott volna le a gyomromba. Nagyot nyeltem. Az nem lehet, hogy ezt mondta…

- Jól hallottad – vigyorgott gonoszan. Vagyis inkább vicsorgott, hogy pontosabb legyek.

- De…mi a francnak neked Niall? – ökölbe szorítottam a kezem. Kezdtem komolyan dühbe jönni.

- Ez hadd legyen az én kis titkom. – kacsintott.

- Figyelmeztetlek. Ha csak egy ujjal is hozzá mersz érni, én…

- Jaj, ugyan. Most meg kéne ijednem? – röhögött ostobán a haverjaival.

- Igen – mosolyogtam rá ártatlanul.

- Na ne röhögtess! – mondta fapofával.

- Na húzz innen szépen, amíg nem verem ki belőled a szart is. – mosolyogtam rá angyalian.

- Jól van nagyfiú! Nem kell bedurvulni. – röhögött és kisétált a haverjaival a sikátorból. Faszfejek.. Rágyújtottam. Amikor ideges vagyok, mindig cigizek.

/Niall/

- Hol a francban lehet? - kérdezgettem magamtól huszadjára. Ha megint összebalhézott valakivel.. Megpróbáltam tizenhatodszorra is hívni, Kicsöng.

– Halló?

- Na végre bazdmeg! – kiabáltam. Páran rám néztek, de aztán gyorsan el is fordultak, amikor meglátták milyen ideges vagyok.

- Miért kerestél.. – gondolkodott el a vonal túlsó végén. – tizenötször?!

- Nem mindegy?! Miért nem vetted fel?! – lassan kezdtem úgy érezni, hogy olyanok vagyunk, mint egy öreg házaspár…

- Talán mert edzésen voltam?! – kérdezte hitetlenkedve. Felvontam a szemöldökömet. Hupsz. Erre nem gondoltam.

- Öhm..erre nem gondoltam. – vallottam be szemlesütve, bár ő ezt úgy sem láthatta. – Bocs, csak... azt hittem, hogy megint összebalhéztál valakivel…

- Milyen megint? Ennyire zűrös lennék? – kérdezte halkan.

- Hát... hé, én ilyet nem mondtam! – tettem fel az egyik kezemet védekezésképpen.

- De. Azt mondtad MEGINT…

- Igen, de..

- Jó, inkább hagyjuk Niall. – sóhajtott egy mélyet. – Szia. – mondta és letette.

Hát ezt most megcsináltam. Valószínűleg most megy a parkba duzzogni és késő estig elő sem kerül. Picsába. Ezt most jól elbasztam. Letettem a telefont és duzzogva zsebre vágtam. Hazafelé vettem az irányt. Otthon beveszek egy nyugtatót, hogy ne rágódjak ezen, gondoltam. Hamar hazaértem még gyalog is, és azonnal bevettem egy nyugtató – helyett kábítószert – és már érezni is kezdtem a hatását. Lerogytam a kanapéra és azonnal álomba merültem. Pár órával később kulcs csörgésre riadtam fel. Belecsúszta a mamuszomba és az ajtóhoz csoszogtam.

- Ki az? – kiabáltam ki.

- Én vagyok az... Liam. – jött a bűnbánó válasz az ajtó másik oldaláról.

- Mi? – kérdeztem vissza kábán.

- Mondom, én vagyok az, Liam! – mondta egy kicsit hangosabban. – Részeg vagy?

- N-nem. – nyögtem ki és végszóra elvágódtam. Igen, csak úgy magamtól. Lehet tapsolni!

- Jól vagy? Mi történt?!

- Elestem. – nyögtem ki és lassan feltápászkodtam mert hasogatott a fejem.

- Engedj be! – hangzott Liam ellentmondást nem tűrő hangja.

- Oké. – mondtam lassan és elfordítottam a kulcsot a zárban. Liam szó szerint beesett az ajtón és olyan erősen ölelt magához, hogy azt hittem kiszorítja belőlem a szuszt.

- Jól vagy? – próbált a szemembe nézni.

- Ja. – nyögtem ki a hosszú választ.

- Ne legyél ilyen bőbeszédű… - morogta a bajsza alatt. – Ittál? – kérdezte és próbált szemkontaktust létrehozni de én nem voltam olyan hülye, hogy hagyjam is. - Nézz a szemebe... te... drogoztál? – meredt rám tágra nyílt szemekkel. Nagyot nyeltem.