Chapter 6. ~ The day I first met you, you told me you'd never fall in love

Sziasztok édeseim!x3 Végre meghoztam az új részt! Zűrös hetem volt, legyen elég ennyi. (Nem fárasztalak titeket a többivel.:D) Ráadásul nem tudtam kimenni nagybátyámékhoz (ahol ugye van net.xd), mert anyukám lassan két hete beteg, szóval én ápolom őt. Büszke vagyok erre a részre (nagyon a szívemhez nőtt, és ha szabad ilyet mondanom akkor ez az egyik kedvencem. Na jó, lehet, hogy sok köze van hozzá a Niam csóknak.x3 nagyon is sok köze.:DD), és viszonylag gyorsan összehoztam. :) Remélem nektek is legalább annyira fog tetszeni, mint nekem!:) Nagyon nagyon köszönöm a komikat, édesek vagytok:3 Edina, Stella, Eunika és a többiek! Elképesztő, hogy ilyeneket írtatok nekem!:')<3 Eszméletlenül jól estek, és örülök, hogy így gondoljátok.:)<3 Egyébként gondolkodtam már azon, hogy író legyek...ki tudja, lehet, hogy sikerülne:) Már csak annyit, hogy: i hope you like it, puszi jó olvasást:)

/Liam/
Niall derekára kulcsoltam a kezemet, ő pedig a nyakamra csúsztatta a kezeit. Lassan közeledni kezdtem az ajkaihoz, és rányomtam a számat a övére. Imádnivalóan visszacsókolt. Lassan és szenvedélyesen csókolóztunk, aztán Niall a nyakamra tapasztotta a száját, és finoman csókolgatni, majd harapdálni kezdte a nyakamat, amibe akaratom ellenére is sikerült belenyögnöm. Óédesistenem. Valami fenomenális élmény volt. Erősebben fogtam Niall derekát, és erőteljesen hozzálöktem a csípőmet az övéhez. Niall halkan felnyögött. Lehajtottam a fejemet a nyakához - a hajammal csikizve a nyakát - és puszilgattam.
Úgy döntöttem, megviccelem egy kicsit. Tudom, gonosz vagyok. De élvezem!
- Aaaaaa álmos vagyok - nyafogtam és abbahagytam a tevékenységemet. Ha láttátok volna azt az arcot amit vágott! Még most is nevetek rajta. Na, de azért megpróbálom leírni. Nem maradhattok ki belőle. Szóval olyan volt az arckifejezése, mintha azt mondta volna egyben, hogy: "Te most kurvára szórakozol velem? Most hagyod abba? Komolyan? Kibaszottul megverlek!" Vicces volt.
- Mi ez a nyafogás Payne?! - meredt rám totál gyilkos szemekkel. Na jó, kicsit megijedtem.
- Nem is nyafogok - fontam karba a kezemet duzzogva. Vágott egy olyan "Na persze" fejet majd a nyakamat kezdte méregetni, mire egy Ó-t formázott a szája.
- Szép a nyakad.
- Bazdmeg. Nagyon csúnya? - siettem a tükörhöz, és szemügyre vettem az érzékeny területet. Lesokkoltam. Szép munkát végzett. A folt a nyakamon óriási volt, és nem csak lila, hanem piros színekben is pompázott, hála a harapdálásoknak. De azért nem bánom annyira... Már épp készültem leszedni a fejét, amikor éreztem, hogy hátulról nekem simult; kezét összefonta a hasamon, állát a vállamra fektette, és onnan nézte békésen a tükörképemet. Olyan édes volt, hogy nem volt szívem leszidni. Bizsergett a gyomrom a közelségétől. Lehunytam a szemem, és hátrahajtottam a fejemet. Kaptam egy puszit az arcomra. - Szeretlek, de máskor ilyet ne csinálj mert kinyírlak! - fenyegettem meg nevetve. Tuti nem vett komolyan.
- Má' most mé'? - Legyintettem. - Hé! Nem akarsz kimenni a dombra?
- Jó ötlet - vigyorogtam. - Vigyek kabátot? - fordultam vissza a szobaajtómból.
- Ne! Nem kell, jó idő van. Na siess! - csapott a fenekemre, és rám kacsintott.
- Igenis főnök - szalutáltam, és már rohantam is a pulcsimért. Felvettem egy meleg, kötött pulcsit és már mentem is vissza a nappaliba, ahol Niall már készen állt. Elmosolyodtam a látványon, ahogy lehajtott fejjel igazgatja magán a pulcsit és szőke tincsei az arcába lógnak. - Kész vagyok! -jelentettem ki mosolyogva.
- Rendben. Akkor menjünk. -  Mellé léptem és kéz a kézben kiléptünk az enyhén hűvös novemberi délutánba.
Felcaplattunk a dombon és kényelembe helyeztük magunkat egymás mellett, még mindig fogva a másik kezét. Ez tetszett. Régen olyan keveset értünk egymáshoz. De ez mostantól teljesen máshogy lesz. Órákon keresztül beszélgettünk, körülöttünk csicseregtek a madarak, csöpögött az eső, de én csak őt figyeltem. Csak mesélt, mesélt és mesélt. Néztem formás rózsaszín ajkait, tengerkék szemét, szőkésbarna haját és úgy éreztem, én vagyok a legszerencsésebb ember a világon. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy rózsaszín ajkai közelednek felém. Mohón rátapasztottam a számat az ajkaira. Átkulcsoltam a nyakát, és közelebb húztam őt magamhoz. Az ő keze a derekamat cirógatta, ujjai becsúsztak a pulcsim alá. Olyan volt őt csókolni, mintha innék, innék és csak még szomjasabbá válnék. És...(dőlt betűkkel) minden csók új volt. Új, friss, imádnivalóan édes, és határozottan a legjobb dolog, amiben valaha részem volt. Boldogan csókoltam vissza, miközben eleredt az eső. Jéghideg cseppek csapódtak az arcomba, de ez csak még jobban megédesítette a csókunkat. Sosem csókolóztam még esőben. Úgy tűnik, ma minden vágyam valóra válik... Úgy kapaszkodtam belé, mintha csak az életem függne tőle; és valószínűleg így is volt. Elszakadtam ajkaitól, és elmosolyodtam. Lehunyt szemekkel feküdt a hátára és magával húzott engem is. Egymás mellett feküdtünk, hanyatt, és néztük a sötét eget. Pár csillag is felragyogott; gyönyörködve Niallre pillantottam, hogy mit szól ehhez. - Gyönyörű... - suttogta, még mindig az eget kémlelve
-Igen, az - helyeseltem bólogatva. - De te szebb vagy. - Rám nézett, és ellenállhatatlan mosoly kúszott az arcára.
- Hazudós - incselkedett fölém gördülve.
- Azt mondod? - kérdeztem, és enyhén felhúztam a szemöldökömet.
- Igen - suttogta, szinte az ajkaimba.
-Rossz vagy - "szidtam meg".
- És nem vagyok hazudós - kacsintottam rá. - Őszintén beszéltem.
-Akkor szívből örülök, hogy így látod - mosolyodott el, és egy puszit nyomott az orromra.
- Igazán nincs mit - vigyorogtam. - Mondták már milyen gyönyörű a szemed? - Felnevetett.
- Nem. Nem mondták még - mosolygott.
- Olyan sokat mosolyogsz - fürkésztem az arcát elgondolkozva.
- Csak ha veled vagyok - hajtotta le gyönyörű fejét.
-Miért?-Tudni akartam. Miért csak velem boldog? Jó, azt tudom, hogy azért is, mert én törődöm vele, figyelek rá, és próbálom mindig megnevettetni....
- Mert te figylesz rám - mosolyodott el bágyadtan. Megsimogattam az arcát.
- Mert én szeretlek.
-Én is. Nagyon - hajolt le hozzám, és adott egy puszit a számra, majd belefúrta a fejét a nyakamba. Halkan szuszogott. A haját simogattam, és én is lehunytam a szemem, hogy álomba merüljek...